E kis könyv első kiadása 1971-
ben, a szerző halálának évében látott napvilágot. A képen az 1981-
es második kiadás egyik példánya látható.
Látszólag csak egy
idegenforgalmi reklámkiadvány 1985-
ből, de nekem az iránytűm volt a
lokálpatriotizmus felé vezető úton.
Azt tudtam, hogy az
alapkönyvek - ha úgy tetszik, a bibliák - egy életre szólnak, de hogy a
zsebkönyveink...? Pedig semmi kétség, ma már tudom, azok is! A különbség csak annyi, hogy az
alapkönyveinkhez, mint a
búcsújáró helyekhez
el-elzarándoklunk a sátoros ünnepek idején, a zsebkönyveinket viszont a hétköznapokon is a kezünk ügyében tartjuk. Jelzőtűz az egyik, iránytű a másik!
***
Egyik ilyen
alkalmatosságom Erdei Ferenc: Néprajzi
ínyesmesterség című, inkább csak
füzetecskéje, mintsem könyve. Mindössze 100 oldal, de benne a van a népi
ételfőzési eljárások teljes tipológiája, a népiesen magyaros
ízvilág fűszerezési praktikáinak minden csínja-bínja, amúgy
tudósmódra rendszerezve. Mindez persze nyelvében is ízesen, egyszerűen, minden tudományos
hókuszpókolás nélkül. Hetente, kéthetente - mikor, hogyan hozza időm és a
vendégjárás - bizony mostanság is leakasztom a
bográcsot a szögről, hogy
magamfőzte étkekkel kínáljam az asztalomnál
helyetfoglalókat. De az idestova négy évtizedes gyakorlat sem elég ahhoz, hogy e kis könyv ne jelentsen különös biztonságot a
főzőüst mellett, s ha időt enged rá a szelíden
meg-megpittyenő pörköltszaft, csak beleolvasok, ha másért nem, hát a szép magyar szóért.
***
Valahogy így vagyok a másik könyvecskével is. A mindössze 120 oldal, puha borításának és hosszúkás alakjának köszönhetően,
szolgálatkészen simul a zsebbe. Írója,
Dr.
Töttős Gábor, arra
vállalkozott a nyolcvanas évek közepén, hogy a Szekszárdra érkezőket térről térre, utcáról utcára, s ahol épp az kell, házról házra kalauzolja végig a város
nevezetességein. Nemcsak kedvet akart csinálni a nézelődésre, de láttatni, igen, láttatni akart mindent, ami fontos. Mindezt - akárcsak Erdei Ferenc - kifejező, pontos és szép nyelvezettel.
Negyedszázada, amióta Szekszárdra költöztem, ezt a kis
idegenforgalmi kiadványnak szánt könyvecskét használom útmutatómnak. Ez ugyanis nem a szerző utazási élményeit osztja meg velem, mint számos más
útleírás, nem elégszik meg a puszta
adatközléssel, a célszerűség vezette
tájékoztatással, mint a mostani kiadványok többsége, megtanít viszont szeretni, és másokkal is megszerettetni ezt a várost. Az adatok nagy része persze már elavult, a
városkép is sokat változott. Ma már nagyobb a történeti, mint a használati értéke, de nekem kedves a szemlélete, a nyelvezete és a szerzői hitelessége. Azt, hogy belőlem
gyüttmentként néhány év alatt lelkes
lokálpatrióta lett, jórészt
Dr.
Töttős Gábornak és ennek - no, meg persze számos más - könyvének köszönhetem. Régóta várom már, hogy az
idegenforgalom és a város illetékesei megbízzák végre e kiadvány aktualizált és
korszerűsített változatának megírásával. Jól jönne az a következő nemzedéknek.
***
Hogy miért jutott eszembe mindez?
I.
Épp a minap vetette oda nekem megjegyzésként egy - történelmi személyiségnek aligha nevezhető - ismerősöm: Ideje lenne az ilyen "kommenista" Erdei Ferenceket kiírni végre a történelemből az összes firkálmányukkal együtt. Én csak azt kértem tőle, téma és cím szerint lenne szíves megnevezni a tudománytörténetből kiírni javasolt könyveket. A bibliográfia ismertetése persze elmaradt. Szó, szó! Én is nehezen felejtem el Erdei Ferencnek a padlássöpréssel szégyenteljes agrárminiszterséget, mint, ahogy Nagy Imrének is nehezen a sváb kitelepítések nemtelen kezdeményezését. De mit számít ez ma már? Az egyik a mártírság példázatát, a másik meg írói és tudományos munkásságát hagyta ránk. Ideje lenne egyikkel is, másikkal is, végre jó örökösként kufárkodnunk.
II.
A Szekszárdi Szüreti Napokon mutatják be szeptember 18-án a Művészetek Házában Pálffy István: "Egy kis hazai - Szekszárd és vidéke" című útikönyvét, nagy városvezetési csinnadrattával. A meghívó szerint a Szekszárdon igencsak ritkán látott budapesti újságíró könyvét idegenforgalmi kiadványként fogják árusítani, és persze az sem titok, hogy a kiadás igen jelentős támogatást kapott.
No komment!
