2009. december 13., vasárnap

Ízlések és pofonok


Szekszárd kertvárosi részének egyik legszebb közterületén áll ez a Hazafelé című szobor (Törö György, népi iparművész - naív fafaragó alkotása)


A Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Mazőgazdasági Bizottságának elnöke, merthogy Szekszárdon "ő" dönt a közterületeken felállítandó szobrokról, úgy gondolta, ez az alkotás reprezentálja a város csaknem ezeréves történetében különös jelentőséggel bíró borkultúrát



Millenniumi ünnepén ezt a szobrot (Szatmári Juhos László szobrászművész alkotása) állította Tolna megye Önkormányzata, ugyancsak Szekszárdon, a Régi Megyeháza kertjében.


...igazi műves munka...

... fantázia és tehetség...

A számomra nem kétséges, melyik mű képes reprezentálni Szekszárd és Tolna megye ezeréves történelmét és hagyományait. Azt mindig problémásnak érzem, ha a tehetségtelenség nyers politikai arroganciával párosul, és most itt nem elsősorban a fafaragó, inkább a politikus "erényeiről" beszélek. A nyárfából faragott szobor persze legalább olyan mulandó, mint azok dicsősége, akik állították. Nem éli meg a "holnaputánt" sem, ami persze nem vigasztalja azokat, akiknek ma üti pofon a jóizlését. Az már egyenesen a sors iróniája, hogy a képen látható faszobor annak az utcának az elején áll, amelyben Szatmári Juhos László - az egyetemességgel mérhető másik szobor alkotója - lakik. Látom, persze látom én az eset példázati értékét... csak nem vagyok rá szekszárdiként büszke! Őszintén remélem, az idő mégiscsak a tehetségnek és a normálisan működő demokráciának dolgozik!!!