De jó volt itt a hűsben ringatózni
A nyári kert kedves ülőalkalmatosságai
Az ősz legszomorúbb napja a kertünk - s vele a lelkünk - felkészítése a télre. Most jön néhány hónap, amikor legfeljebb sétálni jövünk ide... vagy épp havat lapátolni... esetleg az ideszoktatott énekes madarakat etetni... Vannak, persze vannak a télnek is örömei, de azok nem a kerthez tartoznak, hanem a távoli dombokhoz, hegyekhez, a kirándulóhelyek forraltboros pihenőihöz... Itthon inkább begubózunk a jó puha plédekbe, behúzódunk a sültalmaszagú szobákba, otthonos emlékképeinkbe feledkezve simogatjuk a doromboló macskánk hátát... és sóhajtozunk. És persze dolgozunk, igen, dolgozunk, elvégezve mindazt, amire a rohanó tavasz, a gyorsan múló nyár és a tünékeny színeivel ámító ősz nem hagyott időt. Így könnyebb lesz a várakozás... talán...
Miért van az, hogy ilyenkor József Attila jár a fejemben? ... mindegy... leírom... jó lehet még valamire!
...
Szívem ágán időz a semmi,
azt hiszi tán, a Jóisten vagyok,
megtaníthatnám árván dideregni,
de mit szólnának hozzá a csillagok?
...
Tetszik a blogja Tanár Úr!
VálaszTörlésüdvözlettel: Boti
A jelentkezz be állandó ólvasónak. Én is azt teszem a tieddel, ha tudom...
VálaszTörlés....hmmm, akár József Attila, pont oly' annyira tetszik:..."Semmi ágán ül a szívem/ Kis teste hangtalan vacog/Köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok"....
VálaszTörlésÉlmény itt lenni a blogodon, Kedves Kipi:))