Emlékmások

Harminc év után kellemes meglepetés volt a Margit-sziget. Sok minden megváltozott, eltűnt vagy előtűnt, de a hangulat a régi. Nem bántam meg, hogy elmentem és körbesétáltam. Új élmények kellenek, ne csak a régieken rágódjak. Akkoriban én csókolóztam és mások néztek, most mások csókolóztak, és én néztem őket. Azért ez így is jó, ha még egy ideig eltart. Mert vannak a szemlélődésnek is édes örömei. Egyre gyakrabban érzem, és ez megnyugtat, lecsillapít... A telefon persze nem fényképezőgép, de valamit azért így is láttat a kép.

A gyenesdiási bükk

Ez a bükk már akkor egy óriás volt, amikor először láttam, pedig annak több, mint 40 esztendeje. A szekszárdi természetimádó Elblinger Ferenc felvételének tanúsága szerint, ma is az. Kerülete meghaladja a 600 centimétert. És él, virágzik, terem azzal a különös életerővel, ami még a fák között is ritkasággá, újabban már egyedülállósággá teszi. A kora persze látszik rajta, mégsem érzem öregnek, sőt, inkább a legyőzhetetlenség, s talán a mulandósággal való konok ellenállás példázata. Ha legközelebb arra lesz szerencsém s utam, elmegyek megnézem, és persze megkérdezem tőle, hogyan csinálja? Jó volna tudni és megérteni titkát!

Hangulatképek a szekszárdi kertből. Itt szoktam mindenféle dolgokat írogatni,

Kukucs

Most megpróbálok egy blogot létrehozni!

Kipi