Szomorkásan

Ez az ősz is gyönyörű! Kár hogy, csak így, az ablakból nézhetem. Ötödik napja gyötör a láz, a hányinger, a fülem úgy zúg, hogy a szívdobogásomon kívül, mást alig hallok. Amióta tanárkodom

szinte menetrendszerűen jön a szeptemberi influenza. Többnyire a legszebb őszi napokat veszi ki az életemből. És egyre hosszabb, egyre nehezebben viselem, egyre jobban rettegek tőle. Talán jövő héten megjön a rossz idő, és én, az októberi ólmos ködök árnyalakjaként, megint dolgozhatom, többnyire reggeltől estelig. Szerencse, hogy vannak fotós barátaim, akik majd elküldik az ősz legszebb napjain készült képeiket, hogy ne veszitsek el mindent, ami most történik köröttem!