Amikor kisfiú voltam, lakott az utcánkban egy másik kisfiú. A családja nem volt tehetősebb, mint az enyém, de volt egy külföldi rokonuk, aki egy dunai hajón valahogy becsempészett az unokaöccsének egy akkora játék teherautót, amelybe bele lehetett ülni. Nagyon szerettem volna én is beleülni, de a kisfiú - félve az apukája haragjától - ezt soha nem engedte meg. Kis idő múlva elköltöztünk még a környékről is, de az a gyötrő vágyakozás, hogy egyszer beleülhessek egy ilyen autóba még sokáig bennem maradt. A minap az utcában az egyik kisfiú kapott egy hasonló méretű játék járművet, és büszkén mutogatta az utcabelieknek. Elmeséltem neki ezt a kis történetet és megkérdeztem, hogy beleülhetek-e az autójába. Szó nélkül kiszállt az ülésből és átengedte nekem. A nagypapája jót nevetett az egészen, aztán a kezembe nyomott egy sört, hogy teljes legyen az örömöm...
Attila, az unokám, a Szekszárdi Pünkösdi Fesztiválon meglátott egy kiállított versenygokartot. Meg se merte kérdezni, hogy beleülhet-e. Én megkérdeztem, és lám megengedték neki... ő beleült, én meg elmentem inni egy sört!
Jobb későn, mint soha, tartja a mondás... :))
VálaszTörlésJó érzés lehet, mikor ha megkésve is de végre lahára teljesül egy hőn áhított gyerekkori vágy. A kérdés, mikor értékesebb számunkra, mikor vágyakozunk sokáig utána, vagy ha rögtön teljesül... ha a saját erőnkből vagy más segítségével érjük el ? A mai gyerekek vajon nem kapnak meg mindent túl gyorsan és készen ?
Ha őket kérdezed, akkor nem. Gondolj bele, a 19. század gyermekeinek többsége milyen keveset kapott meg abból, amit a maga kora kínált neki. Hozzájuk képest mi milyen sokat kaptunk, s mégis tele voltunk az elérhetetlen dolgok utáni sóvárgással. A gyermekeink vagy unokáink valóban mindent megkapnak, ami után sóvárognak??? A világ mintha mindig többet kínálna, mint amit elérhetünk... de hát jól van ez így... különben mi a francra hajtanánk? Nem?
VálaszTörlésEgyre többször érzem azt, hogy nincsen jól ez így... a tendenciával nem értek egyet, tudnám ragozni, de nem teszem, mert úgyis mindenki a saját belátása szerint cselekszik.
VálaszTörlés...igen, ilyen egyszerű a pillanat, ami kivételes pillanatokban kivételes emberekre száll....a boldogság érzése..:)Figyelem! Az elérhetetlen dolgok utáni sóvárgás mérgezőőőőő!!!....már Horatius is elmondta, hogy éljünk a jelenben, hiszen a múlton már nem tudunk változtatni a jövő meg oly' messze van még...
VálaszTörlésSzép napot:)
Komáromi andrea