2009. augusztus 11., kedd

Az angyalokról













Az angyalokat illetően nagyon is bigott vagyok. A létezésükbe vetett hitemhez nincs szükségem a biztos tudásra. Elég bizonyosság, hogy érzem őket, mert érzem, igen érzem őket a sejtésekben, a sugallatokban, az eszemmel megmagyarázhatatlan dolgokban. Nem fizikai érzékelés ez, merthogy üzeneteik nem az érzékszervekkel megragadható világból, hanem valami azon túl, vagy vele párhuzamosan létező szférából érkeznek. Mondja meg nekem valaki, mely érzékszervével érzi a szeretetet, a gyűlöletet, a féltést vagy a féltékenységet? Talán a szemünk, a fülünk vagy a tapintó ujjunk érzéklete oltja belénk, lobbantja fel, vagy oltja ki azokat? Nem én találtam ki a hangtalanul és érzékelhetetlenül működő sugallatokat magamnak, és nem csupán az én világérzékelésem részei. Az emberek az idők kezdete óta tudnak létezésükről, s talán nem véletlenül képzelnek nekik patyolatfehér szárnyakat, könnyű lebbenő ingecskéket, meg gyönyörű gyermekarcokat.

Nézd meg ezeket a képet, figyeld meg magadon, a kép által sugallt érzéseidet, és tudni fogod miről beszélek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése